2016.05.09. Szerelemről, szingliségről, hogy hol tartok most, hogy miért nem írtam két éve, boldogságról, szomorúságról, és mindenről ami megérintett két év alatt.

Az utolsó bejegyzésem már két éves. Borzasztóan sok minden történt ennyi idő alatt. 730 nap, sacperkábé. Nos, hol is kezdjem.

Kiskoromban sosem gondoltam volna,hogy ilyen gyorsan és váratlanul fogják azt mondani nekem, hogy NŐJ Fel. most. nincs idő, nincs kérdés, nincs gondolkodási idő. a mai naptól kezdve neked másképp kell gondolkodni, és másképp kell élned,mint a korod beliek. Gondolhatjuk, hogy dejó, az egyedül lét szabadsággal jár. erre van egy nagyon jó szemléltető példám.

képzeld el, ahogy sétálsz egy hídon, és kapaszkodsz a korlátba. vajon miért van ott? hogy ne ess le. persze, aki le akar ugrani, annak ez nehézség, teher és csak plusz egy gond. az életben, az igazán jó szülők mankók, és nem pedig tiltók, és parancsolók.

voltaképpen, egy olyan helyzetben élek, amivel nem tudok csinálni semmit. nem tudom megváltoztatni, bármennyi gyertyát is fújok el a szülinapi tortámon( már ha megsütöm magamnak, persze.)

annak, ha az ember saját maga ura, akad némi pozitív hatása is. nem sok, azt meg kell hagynom, de van.

a negatívhoz még azt hozzá tenném, és akkor így felvezetem a nagy fatális tévedésemet: Téged.

Kötődünk. Sokkal jobban,mint egyébként tennénk. Sokkal nehezebben éjük át a nehezebb perceket, és nehezebben mondjuk azt,hogy oké. eleget szenvedtem már, elengedem. mert hogy is léphetnék másképp, ha a minta az volt előttem mindig is, hogy nem szabad nemet mondani, nem szabad kimondani az érzéseinket, és legfőképp bírni kell minden pofont.

nos, szerencsémre ki tudom mondani a problémáimat, néha még túl hosszú listákat is vezetek róla.

ha hashtagelnék, ide tudnám tenni,hogy #szerelem, meg #vége , meg, #egyedüllét, #szingliélet.

de hát, ez nem az instagram.

abban szerintem mindnyájan egyet értünk,hogy a szerelem, az igazán nagyról beszélek, nem arról,ami nulla érzést ad, és csak elvesz. hanem, amit igazán először találsz egetrengetőnek. amiért úgy gondolod,hogy volt értelme minden nap felkelni.

2014 őszén, egy éjszaka találkoztam az Ő-vel. még jelen pillanatban nem tudom azt mondani ,hogy ő volt a nagy betűs nagy Ő. de az biztos,hogy nagyobb volt,mint egy géppel írt sima ő.

jött, követett ha használhatom ezt a szót, de félre értés ne essék, nem egy szűk utcában , csak a tesco sorai között. én nem akartam, tényleg nem gondoltam,hogy valami lehet ennyire biztonságot adó. és főleg nem azt , hogy egy idegen srác vállán fogom ezt megtalálni.

mesélhetném a teljes storyt, meg minden izgalmas bodottá pillanatot, de már lassan ott járunk,hogy észbe kell kapnom, mert fél év eltelt, mióta nem arra fekszem be az ágyba,hogy szia kicsim. a jelen pillanatokban egy macival alszom, és meg kell mondani, van,amikor jobb,mint ő. najo... kevesebbszer jobb. de sokat tanultam, mióta nincs.

kezdjük ott, hogy nagyon sok dolgot tanultam vele,mellette.

hogy hogyan lehet minden gondolatodat átadni önként egy másik embernek.

hogy hogyan kell igazán bízni.

hogy milyen, amikor nő lehetsz. ha nőként látnak, beszélnek veled.

hogy milyen az, amikor meg akarsz lepni valakit, csak azért,hogy lásd a mosolyt az arcán.

hogy milyen minden nap úgy elaludni, hogy tudod,hogy ott lesz melletted reggel.

hogy hogyan kell saját magamon kívül egy másik embert is ellátni.

hogy milyen az, amikor beteg vagyok, és már a lábra állás sem megy, és valaki karon fog, és elkísér a fürdőszobába.

hogy milyen az, amikor órákig veszekszel valakivel, és egyetlen pillantásától megváltozik minden, megnyugszol, lehiggadsz, és már azt is elfelejted,hogy miért haragudtál rá.

ezek mellett megtanultam igazán sírni. megláttam milyen,amikor egy férfinek őszinte érzései vannak, és könnybe lábad a szeme.

megtanultam, milyen érzés az, ha az embernek kitépik a szívét, és tudom,mennyire fáj,amikor vissza akarják varrni.

megtanultam örülni, minden napsütésnek, minden csóknak, bóknak és mosolynak.

megtanultam, értékelni a szar napokat, mert reménykedtem,hogy el fog jönni megint az,amikor mosolyoghatok.

megtanultam szenvedni valakiért és valaki miatt.

aztán ott tartunk, hogy egyik napról a másikra vissza kellett szoknom a magány világába.

meg kellett újra tanulnom mosolyogni, és be kell vallanom, kurvára nehezen ment.

fel kellett építenem a kis világomat újra , és felfogni ,hogy most már csak magamnak kell vásárolnom a boltban.

lassan minden napom ugyanolyan. most éppen azért jött rám az írhatnék, hozzátéve, hogy két éve egy büdös értelmes és számomra elfogadható mondatot nem tudtam írni. nem merek abba belegondolni,hogy én is felszínes lettem, mint a többi ember körülöttem és jóval messzebb tőlem.

hetekkel,hónapokkal ezelőtt még minden porcikám igazat adott nekem, és tudta, érezte,hogy ugyanugy gondolja mint, én.

és hogy én hogyan látom?

" életemben pont akkor adott nekem Isten, amikor a legnagyobb szükségem volt rád, és úgy vélem amennyi szeretet, szerelem bennem volt, azt átadtam neked. úgy gondolom,hogy kaptam tőled dolgokat, amit sosem fogok elfelejteni. azt pedig, hogy miért vett el mondanám,hogy tudom. a tényleges okát de, tényleg nem, és már kismilliószor próbáltam rájönni, de nem ment.

talán túl későn vettük észre, hogy régen letapostuk a kertünkben szépen, gondosan nevelgetett virágokat. mindaddig nem vettünk észre semmit, amíg be nem állt az eső és nem esett hosszú hetekig."

most pedig a másik vezérfonal.

hogy milyen a szingliség. hogy hogyan élem meg, 20 éves fejjel..  és az utóbbi időben sokkal jobban örültem neki,hogy nincs társam, mert senki nem fogott meg igazán. nem, nem a tökéletest keresem, mert én sem vagyok az, sőőőt... de a mai világban már nem olyan fiúk vannak, akik tudják,hogy

nem illik páros számú virágot vinni

nem illik megváratni egy lányt, és nem illik késni egy randiról.

sosem fogják szerintem megérteni,hogy miért szeretjük a virágokat, de azt lassan már felfoghatnák, hogy sosem kérünk 100 rózsát( na jó, most én is,tudom,hogy vannak kivételek, de azok nem lányok. maradjunk,most a fehér hollós témánál, a normális lányoknál.)

nem vagytok kreatívak, és nem tudjátok értelmezni a randi szót. pedig nem olyan nehéz..

azért találkozol egy lánnyal, mert szimpatikus neked, és még jobban meg szeretnéd ismerni, ezért ezt felé ki is mutatod, és úgy viselkedsz vele,hogy érezze,hogy kicsit is de már igen is fontos vagy neki.

és a számomra legalapvetőbb, amit mostanában tényleg sehol nem tapasztaltam( na jó, megint zárójelet kell tennem, mert tapasztalok, de az idősebb korosztályban lévők szerelménél)

hogy egy férfi/fiú éreztetné a lánnyal/nővel,hogy Ő igen is NŐ. nem gyerek, persze a vicc és a humor fontos, de nem szabadna gyeremkkként nézni a nőre.

felhozhatnám most, hogy a mai lányok is mások, de bocsánat, most nem fogom fikázni a női mivoltot. aki olyan, az kiderül hamar.

csak sajnos az a baj,hogy a pasik szeretik gyorsan felhúzni a nyúlcipőt.

ha tehetném üzennék neked, és elmondanám,hogy hányszor álmodok rólunk.
ha tehetném, újra és mindig veled lennék.

ha tehetném..